A cégnév nem a tiéd, amíg nincs levédve

Gondoltad már, hogy a céged neve biztonságban van, csak mert bejegyezted a vállalkozást, megvetted a domaint és lefoglaltad a közösségi média felhasználóneveket? John Jantsch podcastjében egy védjegyügyvéd, Natalie Nguyen pont ezt a tévhitet cáfolja meg. Ő több mint kétezer védjegybejelentésen van túl, és azt mondja, a legtöbb vállalkozó pont akkor szembesül a bajjal, amikor már megtervezték a logót, kinyomtatták a csomagolást, és a bevezetés dátuma ott van a naptárban.

A lényeg egyszerű: a cégbejegyzés és a domain csak annyit jelent, hogy van egy jogi formád és egy webcímed. A név tényleges használati jogát az adja, ha bejegyezteted védjegyként az illetékes hivatalnál. Egy sima Google-keresés csak a teljesen egyező neveket szűri ki, pedig az ütközés már akkor is fennállhat, ha a nevek csak hasonlítanak egymásra, vagy ha a vásárló összefüggést vélhet felfedezni két márka között.

A cikk legjobb példája a Delta esetköre: a Delta légitársaság, a Delta csapok és a Delta fogászat simán megfér egymás mellett, mert teljesen más iparágban működnek, vagyis más védjegyosztályba tartoznak. De ha egy nagy márka úgy érzi, hogy valaki az ő jó hírnevén akar meglovagolni, akkor osztályhatárokon átnyúlva is felléphet ellene. Nguyen mesél egy ötven éve működő családi vállalkozásról is, amelyik sosem jegyeztette be a nevét, aztán kiderült, hogy valaki más már megtette helyette. A tulajdonosnak maradt a közjogi használati jog, de ennek megvédése drága, lassú és bizonytalan kimenetelű jogi csata.

Végül szó esik arról is, miért érdemes óvakodni az olcsó, 200-300 dolláros védjegybejelentő szolgáltatásoktól: ezek ritkán tartalmaznak alapos kutatást vagy pontos termékleírást, pedig a hivatalos bejelentési díj önmagában is jelentős összeg osztályonként. Aki pedig már bejegyeztette a márkáját, annak onnantól saját magának kell őrködnie rajta, és szükség esetén felszólító levéllel fellépnie a jogsértők ellen.