Seth Godin a vezetésről: ősemberek és modern döntéshozatal

Mikor utoljára ültél olyan megbeszélésen, ami tényleg eldöntött valamit? Ha simán ki tudtál volna lépni, és a cég ugyanúgy működött volna tovább, akkor valami nagyon nem stimmel a döntéshozatalotokkal. Pont erről ír Seth Godin: miközben a termelést, a hirdetést és a mérnöki munkát száz éve tudományos alapokra helyeztük, a vezetői döntéshozatal maradt ott, ahol az ősembereknél volt. Tűz körül ülünk és beszélgetünk, csak most konferenciateremben.

A cikk szerint a megbeszélések óriási pénzt emésztenek fel úgy, hogy legtöbbször semmi mérhető eredményük nincs. Az emberek felkészületlenül érkeznek, elkésnek, nincs moderátor, aki terelné a beszélgetést döntés felé, és senki nem jegyzi fel, ki mit vállalt. A terem berendezését gyakran a raktáros vagy a bútorbeszállító dönti el, nem az, hogy mire kell a helyiség. Közben a hangos emberek szava nyom többet, mint a jó érvek, és azt soha senki nem ellenőrzi utólag, hogy a hangoskodóknak valóban igazuk volt-e.

A legjobb gondolat a cikkben a sebész-hasonlat. A sebész kezet mos, mielőtt belép a műtőbe. Ez higiéniai lépés, de rituálé is: emlékezteti arra, hogy ez a hely más, itt szabályok és célok vannak, és csak akkor léphetsz be, ha készen állsz a feladatodra. Godin szerint pontosan ez hiányzik a döntéshozatalból. Nem az a vezető dolga, hogy minden döntést ő hozzon meg, hanem hogy olyan feltételeket teremtsen, amelyek között a csapat jobban tud dönteni. Ez kisvállalkozásban is ugyanúgy igaz, mint egy multinál: ha nincs rituálé és keret a döntések körül, a legjobb szándék is kárba vész.