Bélyegtől a műkincsig: egy niche brand felfutása

Gondoltál már arra, hogy egy régi könyv lapjai között bújva ott lapulhat egy elfeledett kincs, amiért mások komoly pénzt fizetnének? A Darabanth Aukciósház története pont erről szól: sosem lehet tudni, mi kerül be holnap az ajtón, és mennyit ér valójában.

Darabanth Péter 1987-ben kezdett bélyegekkel kereskedni, ma pedig már legalább hatszázezer tételt árvereztek el nála. Az üzleti modell lényege, hogy nem egyetlen nagy tételre, hanem rengeteg kisebb tárgyra épül, és ez a sűrű fillérre alapozott stratégia mára kétmilliárdos árbevételt hozott. Fontos döntés volt az elején, hogy a műgyűjtés nem szenvedély, hanem tiszta üzlet, és ez a hozzáállás vezette végig a céget, amikor a hagyományos teremárveréstől eljutottak az online licitekig.

A cikk legjobb pillanata egy nyolcezer forintról induló bukovinai képeslap története, ami végül ötszázötvenezer forintnál állt meg egy tavalyi árverésen. Ez hetvenszerese a kikiáltási árnak, és pont ez mutatja meg, miért nem lehet előre megjósolni, mi válik értékessé. Az alapító szerint vannak ilyen finomságok, amikre fel sem lehet készülni, pedig ő már évtizedek óta a szakmában van.

A cikkben Virág Judit galériatulajdonos is megosztja a saját tapasztalatait, például azt, hogy miért nem lehet egy százmilliós festményt online eladni, és miért fogy ki a hazai műtárgypiac a valóban jó anyagból. Emellett szó esik arról is, milyen gyűjtői divatok mozgatják most a piacot, a takarékbélyegektől egészen a matchboxokig, és miért lehet az, hogy egy százéves verseskötet szinte semmit sem ér, miközben egy képeslap kis vagyont hozhat.