A szakzsargon nem büszkeség, hanem fal a vásárlód és közted

Van olyan szó a cégednél, amit csak ti értetek egymás között, és a vevő csak pislog, amikor kimondjátok? Nem vagy egyedül. Szinte minden csapatnak van saját szótára, és ez egyáltalán nem véletlen.

Seth Godin a tolvajnyelvről ír, arról a különleges szlengről, amit régen a betörők használtak egymás között. A cél egyszerű volt: kizárni a kívülállókat, titokban tartani a szakmai fogásokat, és közben jelezni, ki tartozik a bandához, ki nem. A bennfentes kifejezések mindig erről szólnak, nem a titkosításról, hanem a hovatartozásról.

A cikk legjobb példája a "swag" szó. Eredetileg azt jelentette, hogy a zsák domborodik, bulgzik, vagyis tele van zsákmánnyal. A valóságban persze ritkán nézett ki így egy zsák, hiszen nehéz egyszerre értékeset, könnyűt és nagy mennyiséget vinni egy fosztogatás után. A szó mégis túlélte a századokat, és mára pont azt jelenti, amit egy konferencia standján kapsz ajándékba: pólót, bögrét, kulcstartót. A jelentés finomodott, de a lényeg megmaradt, valami, amit megszereztél, és ami azt mutatja, hogy ott voltál, hogy közéjük tartozol.

Godin szerint a belső szóhasználat kialakulása természetes folyamat minden csapatban, és szinte soha nem felülről jön, nem egy vezetői döntés hozza létre. Ha egy cégvezető engedi, hogy a csapata saját kifejezéseket alakítson ki, és ezeket nem söpri le az asztalról, hanem inkább örül nekik, azzal valójában az összetartást erősíti. A közös szóhasználat ugyanis nem akadály a kommunikációban, hanem ragasztó a csapat tagjai között, még akkor is, ha kívülről nézve furcsán hangzik.