Az emberi hang megőrzése a márkakommunikációban

Mikor írtál utoljára valakinek pár sort kézzel, csak úgy, semmi különös okból? Ann Handley erről a kérdésről ír a legfrissebb hírlevelében, és egy repülős történettel indít, ami elsőre semmiségnek tűnik, aztán mégsem az.

A gépen egy légiutas-kísérő odalép hozzá, és megkéri, írjon pár sort egy kisfiúnak, aki épp most repül először életében. Téged választalak, mondja neki, mert jó a kézírásod és jó a vibe-od. Handley megírja a kártyát, a kisfiú pedig pár sorral hátrébb a székén állva integet neki. Három idegen, egy apró pillanat, mégis ott marad bennük hosszú időre.

Innen jön a lényeg. Handley Rory Sutherland reklámszakember gondolatát idézi: a hatékonyság sokszor pont azt öli meg, amiért a vevők valójában szeretnek téged. Bárki le tudja faragni a látható költségeket, mondjuk kirúgja a portást. De a láthatatlan dolgokban van a varázslat. Egyetlen légitársasági kézikönyv sem írja elő, hogy a személyzet vibrálós utasokat keressen kártyaírásra. Pont azért hat, mert senki nem tervezte meg, nem skálázta, nem mérte.

A cikk fő üzenete neked szól, ha vállalkozóként mindent igyekszel optimalizálni. Ma mindent mérünk, követünk, pontozunk, a munkahelyi mutatóktól az alvásunk minőségéig. De nem minden, amit mérni tudsz, számít igazán, és nem minden, ami számít, mérhető. Handley szerint a legnagyobb életbeli trükk az, ha tudod, mikor érdemes a lassabb, kevésbé hatékony utat választani. Nem azért, mert a technika rossz, hanem mert egy emberi pillanat néha többet ér egy gyors megoldásnál. Érdemes minden nap feltenned magadnak a kérdést: mit lehetne gyorsabban csinálni, és mi az, ami megérdemli, hogy több időt adj neki.