Mesterfogások az arculattervezésben: hogyan született meg a PTE új arculata

Ma egy olyan design projektet hoztunk, ami tökéletes példa arra, hogyan kell egy arculati firssítést helyesen megcsinálni. A Pécsi Tudományegyetem új arculata nemcsak esztétikus, szép lett, hanem rengeteg tanulságot rejt magában.

Gyere, nézzük meg közösen, mit vihetünk haza ebből a projektből!

Első lecke: amikor a közösség a tervező

Nem egy külső ügynökséget bíztak meg, hanem maguk a hallgatók tervezhettek – bármely szakról! Képzeld el: 42 pályamű érkezett, mérnöktől kezdve bölcsészig mindenki pályázhatott. (Ennek a formátumnak minden veszélyével, most jól jöttek ki belőle 🙂

Ez olyan, mint amikor a családi házat nem egy idegen építész, hanem maga a család tervezi. Az eredmény? Koppányi Noémi negyedéves hallgató terve győzött, és talán sejthető, hogy az egész közösség magáénak érzi az új arculatot.

Miért működik ez a megközelítés olyan jól? Mert az emberek, akik nap mint nap használják majd az arculatot, részesei voltak a születési folyamatnak. Ez érzelmi kötődést teremt, és sokkal természetesebb eredményt ad, mint egy kívülről jövő megoldás.

YouTube, kattintásra indul

Második lecke: örökség és modernizáció tánca

Itt jön a következő mesterfogás: hogyan viszed át a múltat a jelenbe anélkül, hogy elveszítened az identitást? Noémi megtalálta ezt az arany középutat. Vette a középkori egyetemi címerkövet – ami amúgy önmagában is gyönyörű, történelmi súlyú szimbólum – és geometrikus formákra egyszerűsítette le.

A liliomok és kulcsok tiszta, mértani alakzatokká váltak. Ez pontosan olyan, mint amikor nagyanyád receptjét modernizálod: megtartod az alapízeket, amik miatt mindenki szereti, de frissíted a technikát és az előadásmódot. Az eredmény ismerős, mégis újszerű.

Harmadik lecke: a “semmi” varázsa

Most jön a projekt talán legmerészebb húzása: a logó közepén szándékosan hagytak üres teret. És tudod mit? Ez nem hiba vagy kompromisszum, hanem zseniális design döntés!

Ez a negatív tér az egyetemben rejlő lehetőségeket szimbolizálja. Olyan, mint a zen kertekben az üres terek – épp az ad erőt és misztikumot, amit nem látunk. A jó design sosem csak a látható elemekről szól, hanem arról is, amit tudatosan elhagyunk.

Ezt a megközelítést bárhol alkalmazhatod. Amikor túlzsúfoltnak érzel egy kompozíciót, próbálj meg valamit elvenni belőle, ne hozzátenni. Gyakran a kevesebb több.

Negyedik lecke: részletek, amik különbséget tesznek

Boskovitz Oszkár MMA-díjas tipográfus alkotta meg a PTE betűcsaládot. Képzeld el: saját, egyedi betűtípus! Ez olyan, mintha minden szavadnak egyedi hangszíne lenne. Oktatási intézményeknél ez óriási ritkaság, pedig hatalmas különbséget jelent a vizuális kommunikációban.

A projekt másik kulcsfontosságú eleme volt a mentorok bevonása. Kovács Eszter és Csányi András Gábor tapasztalt tervezők segítették Noémit a koncepció részletes kidolgozásában Böhm Gergely témavezetésével. Ez mutatja, hogy még a legjobb ötletek is szorulnak profi támogatásra a megvalósításhoz.

🎯 Mit tanítanak ezek a döntések

A lyukas közép tökéletes példa a merész egyszerűségre. Sokszor túlkomplikáljuk a dolgainkat, itt viszont a semmi lett a főszereplő. Ez mer egyszerű lenni, és épp ez teszi erőssé és emlékezetessé.

A klasszikus és modern elemeinek egyensúlya példaértékű megoldás. Nem forradalmat csináltak, hanem evolúciót. Tisztelik a múltat, de nem ragadnak benne. Ez a fajta gondolkodásmód minden kreatív munkában alkalmazható.

A saját tipográfia valóban luxuskategória – ez olyan, mintha saját hangoddal beszélnél, nem másét imitálnád. Drága befektetés, de egyedivé tesz a piacon.

A rendszerszerű gondolkodás lenyűgöző része ennek a projektnek. Nem csak egy logót kaptak, hanem komplett vizuális nyelvezetet. A részletes arculati kézikönyv minden elemet szabályoz, ami kulcsfontosságú egy ekkora szervezetnél.

🎨 A brandguide meglátásai

De miért hiányzik a közepe? Az arculat alkalmazásakor derül ki igazán, de éppen ezért „lyukas” az embléma – a közepén megjelenő szabad tér az egyetemben rejlő lehetőségeket szimbolizálja, ami zseniális húzás.

Jó a klasszikus és a modern egyvelege – a történelmi címerkő és a mai geometrikus formák tökéletes párosítása. Vagány a saját betűtípus, gondolom van köze hozzá Boskovitz Oszkárnak, és valóban ritkaság oktatási intézményeknél.

Tök jó egységes összképet ad ki, remek az arculat kiterjesztése – látszik, hogy nem csak egy logót, hanem komplett rendszert terveztek, ami évtizedekig működőképes marad.

✨ Záró gondolatok

Ez a pécsi modell remekül mutatja, hogy a jó design sosem csak külsőség. Mindig történetet mesél, kapcsolatot teremt, és élményt nyújt. A legfontosabb tanulság pedig az, hogy a legjobb arculatok azok, amiket a közösség magáénak érez.

Ha egyszer saját projektbe fogsz, emlékezz erre a megközelítésre: vond be azokat, akik használni fogják, tiszteld a múltat, de ne félj merészen egyszerűsíteni, és mindig gondolj rendszerekben, ne csak egyes elemekben. Ezek a szempontok bárhol alkalmazhatóak, legyen szó kis vállalkozásról vagy nagy intézményről! 🚀