Ingyenmunka a kreatív iparágban
Ingyenmunka – egy igencsak ellentmondásos, sokszor érzelmekkel fűtött, heves vitákat kirobbantó téma a szakmánkban. Sokaknak határozott véleménye van róla, most én is kifejtem a sajátom. Bár az én álláspontom kevésbé radikális, mindkét oldalt meg tudom érteni – ezzel nem kibújni akarok a konfliktus alól, de ahogy oly sok minden, szerintem ez is erősen kontextusfüggő. Csapjunk bele!
Valamilyen oknál fogva az ingyenmunka teljesen elfogadott a kreatív iparágakban, de ha benne vagy a szakmában, szinte bele se gondolsz, hogy ez kívülről nézve mennyire abszurd. Próbáld ki, hogy elmész egy étterembe, és megbeszéled a felszolgálóval, hogy hozzon néhány személyre szabott kostolót a menü legjavából, amit a séf [BM1] kifejezetten neked készített, és ha valamelyik tetszik, akkor majd rendelsz egy nagyobb adagot. Természetesen nem túl életszerű példa, de azt hiszem, épp ezért remekül szemlélteti a helyzet abszurditását. De nézzünk hitelesebb példákat a B2B szolgáltató szektorból: IT szakemberek, mérnökök, jogászok, könyvelők… Biztos vagyok benne, hogy ezek közül egyik területen sem kezdenek el dolgozni, amíg nincsenek megbeszélve a keretek és rögzítve a kompenzáció.
Hogy ez miért van így, azt nem tudom, csak találgathatok. Szerintem részben arra vezethető vissza, hogy a kreatív iparágakban dolgozók, illetve a kreatív vállalkozások vezetői elsősorban szakmai háttérrel rendelkeznek. A vállalkozás pedig távol áll a legtöbbjüktől, és általában nem is kaptak formális gazdasági képzést, és korábbi vállalkozói tapasztalatuk sincsen, amikor ügynökséget indítanak, irodát nyitnak. Ez persze csak részben magyarázza a jelenséget, hiszen az általános más iparágakban is, hogy valamely terület szakértője vállalkozni kezd, a vállalkozás fortélyaiba pedig menet közben tanul bele.
Hozzá tartozhat az is, hogy a kreatív iparágakban, kifejezetten a marketingben és a grafikai tervezésben összemosódik a tervezés és a kivitelezés. Míg például az építészetben többnyire elválik a tervező és a megvalósító személye (lehet akár jogi személy is), egy marketinges vagy grafikus egyszerre mindkét szerepben van jelen (ha eltekintünk a nyomtatástól). Sokszor az első gondolattól a végső termékig viszed folyamatot, így nem egyértelmű, hogy a koncepcióért külön díjat kell kérni.
Azt gondolom, hogy a személyiség is hozzátesz ahhoz, hogy a szakmabeliek kevésbé kompetensek vagy komfortosak az anyagiakkal kapcsolatban. Ahhoz, hogy ezt elmagyarázzam, egy kicsit bele kell menni a pszichológiába.
A Big Five a pszichológia egyik legfontosabb személyiségmodellje. (Nem, ez nem a négy betűs, Myers-Briggs-féle modell, ami manapság nagyon populáris. Bővebben itt olvashatsz róla: https://en.wikipedia.org/wiki/Big_Five_personality_traits). A modell alapján a kreativitás kéz a kézben jár az „openness”, vagy nyitottság jellemvonással. Ez foglalja magában az ötletek, koncepciók iránti érdeklődést és az esztétika iránti vonzalmat. A sikeres vállalkozóknál pedig rendszerint a „conscientiousness”, azaz lelkiismeretesség jellem dominál. Ide tartozik a rendezettség, a szorgalom, a felelősségtudat. A csavar a dologban, hogy akiben az előbbi jellemvonás erősen jelen van, általában nem hangsúlyos az utóbbi.
Fentieken kívül nagyon pragmatikus oka is van, hogy a kreatívoknál általános az ingyenmunka. Mivel bevett szokás, hogy a kreatívok ingyen dolgoznak, a megrendelők elvárják, a szolgáltatók pedig nem akarnak szembe menni az árral. Sokan nem akarják bolygatni a status quo-t, csak végezni szeretnék a munkájukat, amit annyira szeretnek. A vállalkozás csak egy szükséges rossz, ami ahhoz kell, hogy alkothassanak és új, izgalmas problémákat oldhassanak meg.
Mikor dolgozz ingyen?
Írásom elején azt állítottam, hogy véleményem szerint kontextusfüggő a kérdés. Vannak olyan helyzetek, amikor belefér az ingyenmunka. Nézzük meg ezeket!
Ha pályakezdő vagy és szükséged van a portfóliód bővítésére, akkor teljesen rendben van, ha elvégzel egy munkát anyagi kompenzáció nélkül. Fontos azonban, hogy ezt tudatosan és átgondoltan tedd. Tisztázd a megrendelővel, hogy miért vállalod el a megbízást, és szabj olyan feltételeket, amik neked is előnyösek! Határold be a projektet, győződj meg róla, hogy a kész anyagot felhasználhatod referenciaként, és olyan munkát vállalj, ami a megfelelő irányba viszi a portfóliód! Ne add be egyből a derekad – hátha tud olyan nem pénzügyi kompenzációt nyújtani a megrendelő, ami neki szinte semmibe sem kerül, neked viszont nagy érték. Például, ha a megrendelőnek vannak saját médiafelületei (website, közösségi média, esetleg saját kiadvány vagy plakátok), megkérheted[BM2] , hogy jelenítse meg a neved, vagy branded az elkészült munka melett.
Egy másik eset, amikor teljesen rendben van az ingyenmunka, ha egy jó cél érdekében vállalod. A pro bono mindig helyénvaló, ha olyannak dolgozol, aki ténylegesen nem tud megfizetni. Segíteni egy segélyszervezetnek, egy kulturális intézménynek vagy a barátod induló vállalkozásának egy kedves gesztus, ami hosszú távon biztosan megtérül. Ha belefér az idődbe és nem veszélyezteted a megélhetésed vagy a fizetett projektjeid eredményét, akkor hajrá!
Mikor vedd fontolóra?
Vannak azok a helyzetek, amikor nem egyértelmű, hogy érdemes-e elvállalni ingyen egy projektet.
Ilyen eset, amikor (egy korábbi példához hasonlóan) a megrendelő nem tudja (vagy nem szeretné) megfizetni a munkadíjad, és felajánl cserébe valamit, ami értékes számodra. A fentebbi példával ellentétben itt feltételezzük azt, hogy már nem pályakezdő vagy, hanem tapasztalt szakember. Ha a megrendelő személyében ismert brandről van szó és komoly megjelenést ajánlanak fel, simán lehet, hogy neked megéri ingyen bevállalni a megbízást. Ilyenkor többek között az alábbiakat érdemes mérlegelni:
- Belevág-e a portfóliódba az a kategória, amiben a megrendelő elhelyezkedik? Ha csak (ideiglenes) hírnevet hoz, de újabb megrendeléseket nem, akkor valószínűleg nem éri meg.
- A kiesett munkaidőt és/vagy bevételt tudod-e pótolni, vagy nélkülözni? Hiába kaphatsz a jövőben potenciálisan rengeteg megkeresést, ha most nem tudod kifizetni a számláid.
- Csak azért akarnak veled dolgozni, mert ingyen csinálod? Ha nem azért fordulnak hozzád, mert úgy gondolják, te tudod a legjobb megoldást nyújtani, csupán a pénz (hiánya) miatt, akkor az rossz üzlet – mindössze egy olcsó megoldást keresnek egy nem túl nyomós problémára.
Mikor ne dolgozz ingyen?
Mielőtt továbbmegyünk, tisztázzuk, mit értek pontosan ingyenmunka alatt. Nem csupán arra gondolok, amikor kiírnak egy pályázatot vállalhatatlan feltételekkel, és azt várják, hogy egyszerre több megoldást kapjanak egy áráért, miközben a pályázók többsége (megfelelő) kompenzáció nélkül dolgozik. Kreatív szakemberként a legértékesebb, amit eladhatsz, a gondolataid. Ezért ingyenmunka alatt arra is gondolok, amikor egy megbízó úgy szeretne árajánlatot kérni, hogy abban egy kész megoldási tervet vár. Ilyenkor az a helyzet áll fenn, hogy a lényegi részt, a gondolkodást, ingyen adod, míg csupán a megvalósításért kérsz pénzt – ha sikerül egyáltalán megállapodni a prezentációd után.
Szerintem ez több szempontból is probléma.
Egyrészt, mindenki pénzből él. Amikor ingyen dolgozol, nem keresel – ez nyilvánvaló[BM3] . Így a kiesett időt máshonnan kell elvenni. Vagy többet kell dolgoznod, hogy meglegyen a havi betevőd, vagy más ügyfeleken kell visszakeresned a kiesett bevételt. Tehát a nagy képet tekintve végül mindenki rosszul jár.
Másrészt, ez megalázó[BM4] . Leértékeli a munkád, semmibe veszi a gondolkodásod. Kreatív szakemberként és alkotóként azért képzed magad és azért dolgozol nap mint nap, hogy megérts másokat, jobban, mint ők magukat, hogy minél jobban átláss komplex problémákat, és, hogy ezekre a lehető legegyszerűbbnek, legkézenfekvőbbnek tűnő megoldást tudd adni. Ez óriási dolog, de egyben ez minden, amid van. Nincs [BM5] infrastruktúrád, nincsenek munkagépeid, nincs engedélyhez kötött speciális tevékenységed. Csak te és a gondolataid[BM6] , amik mások számára értékesek lehetnek. Ha ezt ingyen adod, nincs más a tarsolyodban.
Harmadrészt, elveszi az alkuerőd. Ha már odaadtad ingyen a probléma megoldását, a kivitelezésért nehezen tudsz megfelelő ellenértéket kérni. Ha nem csinálod meg te, majd megcsinálja más. Dunát lehet rekeszteni olyan szolgáltatókból (legyen az egyén vagy cég), akik technikailag elég kompetensek ahhoz, hogy egy kidolgozott koncepciót megvalósítsanak. A lényeget adod ingyen, és a másodlagos munkáért kérsz munkadíjat – szerintem ez eléggé nyakatekert gondolkodás.
Most, hogy megosztottam veled a gondolataimat, hadd szögezzem le, hogy nem szeretnék bántani senkit. Sem azokat, akik szolgáltatóként belekerülnek a sodrásba, és úgy cselekszenek, ahogy előttük mindenki. Sem pedig azokat, akik megrendelőként úgy járnak el, ahogy azt másoktól is látják.
A célom az, hogy rávilágítsak egy problémára, ami régóta sújtja ezt a szakmát, és amit kizárólag közös erővel tudunk megváltoztatni. Kevesen beszélünk erről, pedig nagy szükség lenne a nyílt párbeszédre. Nem szeretünk pénzről beszélni, mert tabunak érezzük, és mert nem tudjuk, hogyan kell. A magánéletben lehet, hogy tabu a pénz – ez kulturális kérdés. De üzletben nem beszélni a pénzről súlyos vétség.
