Kalóz branding

Foglalkoztak már a kalózok is brandinggel?

Valószínűleg igen, csak még nem tudtak róla. A brit tengerészeti nyilvántartások szerint Emanuel Wynn volt az első kalóz, aki jelképként használta a halálfejes zászlót, a XVIII. század elején. A leírás szerint a zászló fekete alapon fehér, keresztbe tett csontokon koponyát és homokórát ábrázolt. A homokórát manapság már nem használják a jelképen, pedig akkoriban erős szimbólum volt: azt jelentette, hogy nincs időd menekülni, az időd egyszer elfogy. Kegyetlen, igaz?

A csontok és koponyák már a római kor idején is a halált jelképezték, azt, hogy egyszer mindenki meghal. A XVIII. századot megelőzően egyébként a kereszténység is használta Jézus keresztre feszítésének szimbólumaként a keresztbe tett csontokat a koponyával, de miután a kalózok kezdték el használni, a keresztény kultúra ezt a jelképet elengedte, nem használta tovább.

A kalózok által használt halálfejes lobogó gyorsan elterjedt a tengereken és univerzálisan ugyanazt jelentette. Egyértelmű vizuális jelzés és direkt üzenet a szemben álló hajók számára. Abszolút értelmezhető a brandinggel a párhuzam, hiszen számos tényező teljesült, ami a mai értelemben vett brandek számára is fontos:

• jól megkülönböztet,
• pozicionál a hajók között,
• jól megjegyezhető/felidézhető jel,
• egyértelmű üzenete van,
• érzelmeket ébreszt.

A kalózok számára azért volt egyébként hasznos a zászló használata, mert így hatékonyan és gyorsan tudták az üzenetüket a célpont számára eljuttatni: készüljetek, jövünk! A célpontnak két lehetősége volt: vagy szembeszállni a támadással, vagy megadni magát. A kalózok számára ez utóbbi volt a cél, hogy a jelzés “leadása” után minél kisebb ellenállással, minél gyorsabban megkaparinthassák a zsákmányt. A célpontba került hajó így gyorsan felkészült, hogy minél hamarabb átadhassa a zsákmányt a kalózoknak. Ellenállás esetén a kalózok is felmérhették, hogy milyen áldozatok árán juthatnak a zsákmányhoz, mennyire éri meg a konfrontációt. A hatékonyság motiválta őket a zászló használatában, illetve az a kalózok közötti összetartozás jele is volt.

A kalózok a jeleken kívül színeket is használtak a kommunikációban. A fekete alapon fehér zászló azt jelentette, hogy ha a zsákmányt megkapják, akkor nem bántják a legénységet. Ellenben ha a piros zászlót vonták fel, abban az esetben nem könyörültek senkin, aki a fedélzeten volt.

A brandépítés is hasonló hatékonyságra törekszik: a vizuális jel már “messziről” kommunikál, üzen, ráadásul, ami még fontosabb, érzéseket ébreszt és közvetít, a jel használóit összeköti, egy törzsbe rendezi. Gondolj bele, közelít egy hajó az óceánon, és egyszer csak felvonja a kalóz zászlót. Milyen érzelmek töltenek el?

Rémület, félelem és rettegés. Nem kellemes, az biztos. Ahogy a kalóz zászló a terrort sugallja, félelmet ébreszt, így működnek a brandek is, igaz a mai brandek inkább pozitív érzelmeket próbálnak ébreszteni.

A jel a későbbi évszázadokra is megmaradt a veszély szimbólumának, a mai napig használják olyan tárgyak megjelölésére, amelyek veszélyesek az emberre.