Ha a design területén dolgozol, a színek a legjobb és legfontosabb barátaid. Igen ám, de honnan is jönnek a színelnevezések? Hogyan lehetnek egységesek úgy, hogy akár a világ másik felén is tudják, melyik színről van szó? Hogyan nevezik el a színeket a design-ban?
A fenti kérdésekre nem is olyan egyszerű a válasz. A színek elnevezései hosszú utat jártak be, és folyamatosan fejlődnek, változnak. A design területén ennek különösen nagy jelentősége van.
Hogyan nevezik el a színeket úgy, hogy egy teljesen más nyelven beszélő is megértse, miről van szó?
Hogyan jönnek létre az egyes színleírások, és honnan indultak az alapszínek? Milyen sorrendet állíthatunk fel, ha a színekről beszélünk? Van valamilyen fontossági sorrend?
Miként kapcsolódnak a színterek a színekhez, és hogyan nevezzük el a színeket a design területén?
Ássunk a színek mélyére, és ne csak lássuk, hanem értsük is meg őket!
A szín egy spektrum
Ha megmutatnak neked egy festékmintát, egyből rávágod, milyen színt látsz. Azonban ha nem magyar anyanyelvű vagy, hanem például wobé származású (Elefántcsontpart), akkor teljesen máshogy fogod hívni azt az adott színt.
Ennek az az oka, hogy nem minden nyelv rendelkezik ugyanannyi alapszínkategóriával.
Magyarul például 11 van, de az orosz nyelvben már 12, a wobéban pedig csak 3.
Éppen ezért a különböző nyelveken más és más szavakat használnak a színekre. A kutatásokban azonban nem is éppen ez a legizgalmasabb, hanem az, melyik színek azok, amelyek nevet kapnak, és mi alapján pont ezeket nevezik el.
Mert bármennyire is kategorizálni akarunk, az igazság az, hogy a szín egy spektrum. Ezért nem is feltétlenül egyértelmű, melyik szín miért és mi alapján kapja az elnevezését.
Különböző nyelvek, különböző színek?
Az 1960-as évekig az antropológusok széles körben úgy vélték, hogy a kultúrák véletlenszerűen választják ki a színeket a spektrumból.
Azonban 1969-ben két kutató, Paul Kay és Brent Berlin kiadtak egy könyvet, amely megváltoztatta ezt a hozzáállást.
A kutatásukban 20 különböző nyelvet beszélő embert kértek meg arra, hogy nézzenek meg egy 330 színes palettát, és kategorizálják mindegyiket az alapszín kifejezésük szerint.
Ez alapján azt fedezték fel, ha egy adott nyelvnek 6 alapvető színszava volt, akkor azok mindig a feketére (vagy sötétre), fehérre (vagy világosra), pirosra, zöldre, sárgára és kékre vonatkoztak.
Ha 4 kifejezésből állt a színszó-készletük, azok a feketére, fehérre, pirosra, majd zöldre vagy sárgára vonatkoztak.
Ha pedig csak 3 színszó volt az adott nyelvben, akkor mindig a fekete, a fehér és a piros színek maradtak bent a csapatban.
Ez alapján tették azt a javaslatot, hogy bizonyos sorrendet állítsanak fel a színnevek létrehozására. Elsőként a fekete-fehér, majd a piros, a zöld és a sárga, a kék, a barna, a lila, a rózsaszín, a narancs és a szürke legyenek a sorrendben.
Talán nem is gondolnád, de ez az elmélet forradalmasította a színek elnevezését.
A színek történelme rengeteg izgalmas részletet mutat
Nem a fenti kutatópáros volt az első, akit érdekelt a színek elnevezésének kérdése.
1858-ban William Gladstone, aki később négy ciklusra brit miniszterelnök lett, könyvet adott ki Homérosz ógörög műveiről. Munka közben megdöbbent, hogy egyáltalán nem volt sok színelnevezés a szövegben, és ugyanazt a szót használta különböző színek leírására.
Például a lilát a vér leírására, a sötétet a felhőére, a hulláméra vagy a szivárványéra, és a tengert borszínűként aposztrofálta. Gladstone például egyáltalán nem talált utalást a kék vagy a narancs színekre.
Később, a 19. században egy antropológus expedícióra ment Pápua Új-Guineába, ahol azt fedezte fel, hogy csak néhány törzs rendelkezik szavakkal a vörösre, fehérre, feketére, míg ezzel szemben más törzseknek voltak szavaik a kékre és a zöldre is.
Ez az expedíció a Torres-szorosban élők kultúráinak feltárására szerveződött. Feladata elsősorban a szigetlakók mentális jellemzőinek vizsgálata volt. Így jutottak arra a következtetésre, hogy a színkifejezések száma az adott populációban összefügg az értelmiségükkel és a kulturális fejlődésükkel.
Ezt a felfedezést elsősorban arra akarta felhasználni, hogy bebizonyítsa, a pápuák fizikailag kevésbé fejlettek az európaiaknál. Ezzel talán nem is robbantottak akkorát, azonban a színhierarchiájuk sok kritikát kapott. Például azért, mert a tanulmány meglehetősen kis minta alapján vont le következtetéseket (mindössze 20 főt vizsgált), és mindegyikük kétnyelvű, nem pedig egy anyanyelvű volt.
Voltak tehát törekvések bőven arra, hogy a kutatók megfejtsék a színek elnevezéseit.
De mégis, mit tudunk meg mindebből?
Ahány nyelv, annyi színleírás
Pápua Új-Guinea sokat segíthet ebben. Ehhez értened kell, mi alapján határozzuk meg az alapszíneket.
A pápuák esetén a Yele nyelvben például csak alapvető színkifejezések vannak a feketéhez, fehérhez és piroshoz.
De a mindennapi tárgyakra széles szókincs létezik, például az ég, a hamu és a gyanta, színösszehasonlításként használatosak, amelyek szinte az összes angol színszót lefedik.
Négy alapvető kifejezésük van a szín leírására:
- világos és sötét,
- erő és gyengeség,
- nedvesség és szárazság.
Az ilyen nyelvek nem illenek bele jól egy szín beazonosításának rendszerébe.
Később azonban az 1970-es évek végére Berlin és Kay megadta a választ a kritikusok számára. Világszín felmérésnek hívták.
A tesztet 110 íratlan nyelv több mint 2600 anyanyelvi használóján végezték el.
Mire mutatott rá a teszt?
Ez alapján a nyelvek 83 százaléka illeszkedik a színek által bemutatott hierarchiába.
A tesztalanyokat felkérték, hogy címkézzék meg a színeket, ezt átlagolva pedig létrejöhetett egy színtérkép.
Ezek nagyon szorosan megegyeztek az angolul beszélők átlagával, tehát létrejött egy bizonyos szín hierarchia.
Ebből kiderült a legtöbb nyelv rövidít, ugyanazon a területen. Egyes nyelvek pedig kevesebbet rövidítenek másoknál.
Tehát ezek a színek az egész világon elterjedtek…de vajon miért? Miért a piros szó elterjedtebb, miért nem a kék?
Egyesek szerint ez a környezetre és a természetességre vezethető vissza. A vörös a vérből és a földből való. A kéket azonban az iparosodás előtt jóval kevesebbet használták.
A közelmúltban számítógépes szimuláció segítségével vizsgálták ugyanezt a kérdést. A fő megfejtendő az volt, miként fejlődik a nyelv az emberek közötti beszélgetéseken keresztül. Ez pedig egy fontos kérdésre adott választ:
Milyen sorrendben „alakultak ki” a színek?
Nézzük a világon mindenhol végigvezethető hierarchiát:
- Vöröses tónusok
- Zöld és sárga,
- Kék,
- Narancs.
Ez valószínűleg arra utal, hogy magukban a színekben van valami, ami ehhez a hierarchiához vezet. A piros például jobban megkülönböztethető, mint a többi szín.
Szóval mit jelent mindez? Miért is fontos?
Ez rávilágít arra, hogy a kultúrák és társadalmak közötti sok különbség ellenére és a világ sokszínűségének dacára van valami univerzális abban, ahogy az emberek megpróbálják értelmezni a világot. A színeken keresztül.
Hogyan kapcsolódnak a színekhez a különböző színterek?
A színeket azonban mi, designerek egészen más módon értelmezzük. Számunkra a szem meggyőzése az elsődleges feladat, ez az érzékszerv azonban rendkívül bonyolult feldolgozórendszer. Éppen ezért a nyomtatási eszközök egy meghatározott tartományban működnek: ezt nevezzük színtérnek.
Mondhatnánk azt is, hogy egy vizuális koordináta-rendszerről beszélünk, azonban több színtér is létezik:
- CMYK,
- RGB,
- HSL, HSV.
A színterek közötti fő különbség abban rejlik, hogy milyen széles spektrumon állítják elő a vöröset, a kéket, vagy valamelyik más színt.
Itt jönnek képbe az alapszínek, ugyanis ezek aránya és pozíciója határozza meg a helyüket az adott színtérben: ehhez kapcsolódik egy kód, amely nagy segítségünkre van a munkánkban.
Most az előbbi kettőt, a nyomdászatban és az online térben használtakat mutatjuk be.
Van bármi jelentősége annak, hogy milyen színeket használsz a moodboardban? Megmutatjuk, mennyire fontos ez a kérdés, plusz azt is, hogyan lehet profi a moodboard!
CMYK színtér
A nyomdászatokban és a nyomdai grafikákhoz általában a CMYK színteret használják. Egy grafikai elem egymás mellett szorosan lévő festékpöttyökből áll. A látható színek a kék (cyan), a magenta, a sárga (yellow), és a fekete (key, azaz kulcsszín) kombinációjából áll össze.
A CMYK színek jól leképezhetők netes felületekre is.
RGB színtér
A virtuális világ színtere pedig az RGB. A különböző kijelzőkön látható képeket, és elemek színét három szorosan egymás mellé helyezett lámpa együtt kiadott fénye adja. Ez a három alapszínt, a pirosat (red), a zöldet (green) és a kéket (blue) jelenti.
Az RGB jelentése tehát a három alapszín, és azok különböző arányából kikeverhető összes többi szín.
De hogyan lesz szép a végeredmény nyomtatásban, ha más a színtér online?
Nyomtatás közben mindenki találkozhatott már azzal a problémával, hogy a végeredmény más lett, mint amit a gépen beállítottunk. Ennek három fő oka van:
- a virtuális és offline színtereket nem lehet 100%-ig átkonvertálni a másikká, mivel mások az összetevő színek,
- ezen kívül másképp keletkeznek a színek a két színtér esetében,
- végül pedig a színek másképp jelentkeznek a CMYK és az RGB esetében.
Akkor mégis hogyan hangolhatók össze?
A megoldás a pontos színbeállításban és a próbanyomtatásokban rejlik: ezekkel érdemes kísérletezni a tökéletes eredmény érdekében.
Ha ennél sokkal jobban beleásnád magad a digitális tervezésbe, nézd meg, mit nyújthat neked ez a kurzus!
A cikk írásához forrásul szolgált ez a videó.
