Ugrás a tartalomhoz
Korábbi cikkünkben, mikor a tíz legrégebbi, de jelenleg is használatban lévő logót vizsgáltuk, felkerült a listára a Johnson&Johnson is: a logót 1887-ben használták először, egy évvel a vállalat alapítása után. A céget egy testvérpár hozta létre, a logót az egyikük aláírásáról mintázták. A körülményekből igazán jól kitűnik, hogy mekkora jelentősége volt ennek a logónak, mennyire beágyazódott, és hogy mennyire jó ok kellett ahhoz, hogy változtassanak rajta.
A leglátványosabb különbség az a betűtípus, ami egyébként a legikonikusabb jegye volt a Johnson&Johnsonnak, azonban talán picit nehezen olvashatóvá tette azt. A de-branding trendek közé tökéletesen beleillik ez a változás, egyfajta adaptálódásként is azonosíthatjuk a történteket.
De miért történt a váltás?
Mi volt az a jó ok, aminek következménye ez a re-brand?
Minden bizonnyal elszállt az idő a korábbi logó felett: ma már csak ritkán írunk kézzel, és ritkán is olvasunk kézzel írt szöveget, így megeshetett, hogy sokan csak felismerték a logót, de nem olvasták el, hogy valójában mi van oda írva. Az új logó egy nyomtatott benyomást keltő typo-t kapott, ami letisztult és egyértelműen leolvasható.
Ami még lényegesebb, hogy a cég egy nyilatkozatában jelentette be, hogy máshova helyezi a fókuszt az általános működésükben:
—
Ennek az áll a hátterében, hogy a Johnson&Johnson le szeretné magáról választani az olyan drogériás termékeket, mint a babahintőpor és a babasampon, és szépen lassan minden ehhez hasonló alkalmatosságot át szeretne integrálni az általuk újonnan létrehozott vállalatba, amely a Kenvue nevet viseli. Így a J&J hintőpor rajongóknak nincs okuk az ijedtségre, csak más nevet kell keresni a polcokon.
Konklúzió
Akárhogy is, a logó elvesztett magából valamit, ami ikonikussá tette. Ettől függetlenül, az olvashatóság és a letisztultság az új brand mellett áll. Talán egy gyógyszeripari vállalatnak tényleg szüksége lehet egy megbízható és egyértelmű betűtípusra, ami pontosan ezeket az attribútumokat sugározza magából.
