A skiccelés nélkülözhetetlen része a kreatív tervezési folyamatnak, a gondolkodásnak és az érvelésnek. Emellett viszont él a hiedelem, mi szerint a világ leghíresebb tudósai és tervezői a szemük előtt megjelenő vízió alapján vetették papírra – vagy éppen a kezük ügyébe kerülő szalvétára – ötleteiket. Járjuk körül, hogy miként kezelhetjük helyén az ilyen mítoszokat és a design folyamaton belül mi a jelentősége a rajzolásnak!
Ikonikus tárgyak…egy szalvétán
Szalvétákon, papírzsebkendőkön születő ikonikus tervekről szóló legendák régóta keringenek a design világában. Ezek a történetek mind azt sugallják, hogy a kultikus tárgyak (például a Mini), vagy épületek (Frank Lloyd Wright Waterfall House) megalkotásának folyamata kimerül annyiban, hogy egy kiemelkedő tehetséggel megáldott tervező hirtelen megjelenő vízióját hősi tettként papírra veti. Az ezután következő rutinmunka már bármelyik szakember által kivitelezhető.
Alvar Aalto 1958-ban egy üzleti ebéd alatt pár tollvonással felskiccelte a leendő wolfsburgi Szentlélek Templomának vázlatát, mellyel meg is nyerte a kiírt pályázatot.
Azt viszont kevesen tudják, hogy addigra Aalto portfóliójában 37 épület terve szerepelt (köztük 22 templomé), és abban az évben két általa tervezett templom építési munkálatai is elkezdődtek. Tehát már több évnyi tapasztalata volt az adott témában, és megtalálta azokat a vizuális és funkcionális megkülönböztető jegyeket amikkel tudott dolgozni. A helyzetet tovább árnyalja, hogy a skicc megszületésének története 34 évvel a tervek elkészülése után látott napvilágot.
Ha azonban ezek a “termékek” inkább hosszú évek tapasztalatának gyümölcsei, miért van szükségünk a létrejöttük körülményeinek felmagasztalására? A válasz vélhetően kultúrális jelentőségükben keresendő. Annyira fontos mérföldkövek a designtörténetben, hogy egy elmesélhető és továbbadható sztorihoz kötjük megszületésük pillanatát.
Játékos inspiráció és vizuális dialógus
De mi történik pontosan a rajzolás során? Az izraeli műszaki egyetem design kutatója Gabriela Goldschmidt szerint a skiccelés bár nagyon intuitívnak tűnik valójában egy racionális és szisztematikus folyamat része. Sokkal inkább “read-in” művelet, mint “read-out”. Tehát nem a képzeletünkben megjelenő tárgyat rajzoljuk le, hanem a papíron alkotjuk meg azt. A kreatív tervezés kezdeti szakasza hasonlít egy párbeszédhez, melyben a formálódó terv “beszélget” a tervezővel. A direkt létrehozott mintázatok és formák mellett indirekt módon is létrejönnek olyan alakzatok, amelyekből további ötletek születhetnek. A vonalak ekkor még elnagyoltak, és intuitívak, ezt segíti az eszköz választás is (például Alvar Aalto-nál mindig volt egy 6B-s Koh-i-noor ceruza, ami elég puha ahhoz, hogy ne jól definiált vonalakkal kelljen dolgozni). A végleges terv létrejöttét segítik a rendszesen beiktatott szünetek, amik lehetőséget adnak a folyamatos iterációra és segítenek az új verziók kezdőpontjának megtalálásában. A neurológusok szerint pedig a kézzel készült rajzokat sokkal kevésbé érzékeli az agyunk véglegesnek, így adott a lehetőség további változatok felfedezésére, szemben a digitális tervekkel.
Összegzés
Ennek a bejegyzésnek semmiképpen nem az volt a célja, hogy megfosszon minket a velünk élő legendáktól. Sokkal inkább az, hogy rávilágítson arra, hogy a zseninek tartott designerek is hatalmas mennyiségű munka és kreatív tervezés árán jutottak el a szakmai áttörést jelentő tervekhez és projektekhez. Nem féltek kísérletezni, nyitva hagyni az elméjüket többféle verzió előtt, és néha egy egyszerű papír és 6B-s ceruzát ragadni.
