A kis ‘g’ betű két típusa

A ‘g’ betű a latin ábécé hetedik tagja, a ‘k’ betű zöngés párja. Ez eddig rendben is van, azonban a legérdekesebb az az, hogy hogy jelenik meg nyomtatott formában, ugyanis a kis ‘g’-nek két fajtáját különböztetjük meg tipográfiailag: 

Két kicsi ‘g’

Szokatlan módon a kis ‘g’ betűnek két fajtája van: az egyszintes és a kétszintes. Az egyszintes forma az ún. open-tail, ugyanis erről lelóg egy hurok, mely nem záródik be. Ez a típus az írott, nagy ‘G’ betűből csúszott le és ment össze.

Nem azokra a betűkre kell gondolni, amiket azt az általános iskolában tanítanak, hanem a realitásra: kevesen írnak úgy, hogy a betűket egymással konzekvensen összekötik, az írásjeleket inkább egymás mellé helyezik el az emberek, és nem folyóírással operálnak. Ekkor a ‘g’ betű hurka nem jellemző, hogy bezárul, sem mondatkezdő, sem kicsi alakjában.

A ‘g’ betű megjelenése előtt a ‘c’ betű már létezett, az elődje volt: ha jobban megvizsgáljuk, a hurok nélküli ‘g’ egy ‘c’ betű. A két hang megkülönböztetésére szolgált a hurok. 

Nem maradtak hangalapú emlékeink azokból az időkből, mikor a latin egy élő nyelv volt, így nem tudhatjuk biztosra, hogy a ‘c’ betűt hogyan ejtették ki. Valószínűsíthető, hogy a ‘c’ és a ‘q’ egymás mellett a ‘k’ betűre hasonlított, ahogy ez például az ‘acqua’ szóban tettenérhető. Ha ez az elmélet megáll, akkor a ‘g’ betű valójában a ‘c’ zöngés párja volt akkoriban, így történhetett meg, hogy a ‘c’ szolgált a ‘g’ tipográfiai alapjául.

A másik, a loop-tail, az az a zárt verzió gyakrabban jelenik meg az olyan hagyományos betűtípusokban, mint a Calibri vagy a Times New Roman. A stilizált, díszes nyomtatásban uralkodó többségben van jelen. A bezáruló huroknak köszönhetően két ovális alakul ki egymás alatt, a felső jobb sarkán pedig egy picike elágazás tűnik fel, ez az úgynevezett fül.

Ami a zárt kis ‘g’ ellen szól és szólt az az, hogy a nyomtatásban nagyobb helyet foglal, ennek megfelelően kevesebb sor fér ki egy oldalon belül.

A kis ‘g’ pszichológiája

Az alapján, hogy az emberek mennyit és milyen sokféle alakban olvasnak, arra lehet következtetni, hogy a betűk felismerése könnyen megy bárkinek. Azonban nem ez a helyzet a zárt kis ‘g’ betűvel:

A kutatócsoport egyetemi hallgatókat vizsgált. A tudósok a projektet három részfeladatra osztották:

1. Az első feladatban 38 embert vizsgáltak. Közel felük nem tudta beazonosítani pontosan, hogy hogy néz ki a zárt ‘g’ betű. A csoportból csak egyetlen embert tudta helyesen leírni.
2. A második csoportban egy szöveget kapott 16 résztvevő, és az olvasás után azt a feladatot kapták, hogy idézzék fel, milyen formátumban szerepelt a kis ‘g’ betű a nyomtatott papíron. Az alanyok fele összetévesztette a nyitott és a zárt kis ‘g’ betűt, és ismételten csak egy olyan alany volt, aki sikerrel járt.
3. Az utolsó kísérletben 44 embert vizsgáltak. Azt kellett megállapítani, hogy a kis zárt ‘g’ betűnek hogy néz ki a helyes alakja. A legtöbben a helytelen, félresikerült formát választották.

Ez a kutatás is bizonyítja, hogy az emberek csak annyira rögzítik memóriájukban a betűk pontos kinézetét, amennyire szükséges, de kevés olvasó bonyolódik részletekbe. Továbbá arra is utal, hogy az írás, mint tevékenység milyen nagy szerepet játszik az írott betűk rögzítésében.