Ugrás a tartalomhoz
A The New Yorker az egyik legkiemelkedőbb lap kulturálisan az Egyesült Államokban – és talán az USA határain túl is, hiszen állandó hivatkozási alap, rengetegen olvassák online.
A The New Yorker egy hetilap: irodalommal, kultúrával, politikával, közélettel és történelemmel egyaránt foglalkozik. Gyakran közölnek kritikákat, recenziókat és esszéket is. Borsos ára miatt (11,45$ egy lapszám, ami jelenleg 4000 Forint körül mozog) nem minden társadalmi osztály számára elérhető, azonban kétségtelen, hogy igazán nagy presztízsű olvasmány és magas minőséget képvisel.
Miért írunk erről a magazinról?
A The New Yorker borítói híresen meghatározóak és kulturálisan hangosak: gyakran dolgoznak fel társadalmi diskurzusokat, tragédiákat, fontos kulturális mementókat. Ha pedig éppen nem a közbeszéd ábrázolása a cél, akkor előszeretettel katalizálják azt, és dobnak be jelentős, sokakat érintő topikokat.
Nézzük is, hogy az utóbbi 93 évben milyen ikonikus borítók születtek, és hogy milyen történetek húzódnak meg mögöttük.
- Eustace Tilley – Rea Irvin, 1925
Kezdjük a legelején: Eustace Tilley a The New Yorker legfontosabb karaktere. 1925-ben tervezte a magazin egyik kreatív szerkesztője, Rea Irvin a The New Yorker legeslegelső példányára. Rea nem kizárólag Eustace Tilley miatt vált fontos alkotóvá, hanem tipográfiai munkássága miatt is, hiszen ő tervezte a The New Yorker címlapon látható betűtípusát is, amely azóta is változatlan.
Adódhat a kérdés, hogy mégis ki ez az Eustance Tilley? Ahogy én dekódolom,
Mindez persze a legnagyobb jóindulattal, tréfásan tálalva.
- “View of the World from 9th Avenue” – Saul Steinberg, 1976
Roppant érdekes és nagyon híres címlap Saul Steinberg munkája, amely a New York-i ember perspektívájából ábrázolja a külvilágot karikaturisztikusan – amíg a városkép éles és jól látható, addig minden, ami a Hudson folyó mögött van és New York-on kívül esik, az kopár és semmilyen: reflektálhat ez valamiféle tudatlanságra, vagy nemtörődömségre is.
Chris Ware egy Steinberg kiállításról szóló kritikájában a következőt írta a címlapról:
—
- “Life at the Top” – Eric Drooker, 1994
Az érzet, hogy milyen aprók vagyunk valójában, New Yorkban elhatalmasodhat rajtunk a rengeteg hatalmas épület között. Eric Drooker gyakran használja fel az emberi test méretét viszonyítási alapként, mikor a The New Yorker számára készít borítót. Talán ez tényleg egy olyan mértékegység, amit mindenki ért és sikeresen tud vele azonosulni.
A “Life at the Top” gólyalábakon sétáló embereket ábrázol a felhőkarcolók között – mókás, mert ha belegondolunk, ugyanezen a szinten mozognak az emberek, csak nem gólyalábakon, hanem az épületek emeletein.
- “9/11/2001” – Art Spiegelman és Françoise Mouly, 2001
2001. szeptember 24-én, a szeptember 11-i borzalmas tragédiát követően jelent meg a The New Yorker azon száma, amely Art Spiegelman és Françoise Mouly közös munkáját ábrázolta.
A két művész a saját szemével nézte végig a tragédiát. Első gondolatuk az volt, hogy egy teljesen fekete borító kerüljön a lap címoldalára, azonban később úgy döntöttek, hogy a feketét halmozzák a fekete egy másik árnyalatára.
—
- “Drawing Hands with A.I. (After M. C. Escher)” – Joo Hee Yoon, 2023
Ha igazán hot topic-ról van szó, akkor ebben az évben tarol az AI – megszámlálhatatlan a kérdés a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, sokan félnek, sokan értetlenek, sokan boldogok, hogy dolgozik helyettük a chat gpt, de talán, legalábbis az én buborékomban, kezd elfogadás kialakulni a téma körül.
M. C. Escher munkássága nem először szolgált inspirációul a The New Yorker borítójához (gondolok a Bob Staake által készített borítóra 2010-ből, melynek címe “After Escher: Gulf Sky and Water”). Abszurd és szürreális világa sokakat megszólít, így járt Joo Hee Yoon is, aki a kezet rajzoló kéz egyikét robotkézzé alakította.
A választ nem tudom, csak kérdezek.
+1 The Budapester
Mi sem mutathatja jobban a The New Yorker fontosságát, mint hogy 2023-ban, Budapest 150. születésnapja alkalmából illusztrációs kiállítást hoztak létre magyar grafikusok. A művészek a The New Yorker borítókultuszára reflektálva mutatják be szeretett Budapestüket. A kiállítás is rávilágít arra, hogy az az alkotófelület, amit a The New Yorker és a The Budapester egyaránt biztosít az illusztrátoroknak, mekkora szabadsgáot ad az alkotás terén. Érdemes ellátogatni a Városháza Passzázsra, ahol a kiállítás van, emellett pedig mazsolázni az Instagram oldalukon!
A cikkhez forrásul szolgált: LINK
